Azt ígértem, hogy nem fogok mindennapi eseményekről írni, és ez bár a minap történt, azért nem mindennap esik meg az emberrel. Pontokba szedve a 2010.12.17-i, pénteki estém.
22:49 egy döccenést érzek a talpammal
22:50 erőteljes fékezés
22:51 megállunk, az ablakon kinézve sorompó és közút
22:52 ajjajjj... nem forgalmi okok miatt álltunk meg
22:54 a kalauz sétál hátra
22:58 a kalauz visszasétál és bejelenti: egy öngyilkosjelöltnek sikerült elcsapatnia magát, 1-1,5 órát biztos várni fogunk
23:00 elújságolom a nagyszüleimnek - persze nem jönnek ki értem, a nagybátyámat pedig ilyen későn már nem zavarják
23:05 folyamatosan tűnnek el az emberek
23:17 megérkezik a mentő (alapesetben megérkeznék Gödöllőre)
23:22 megérkezik a rendőrség
23:39 sziránózó, de átlagos kocsik jönnek, a "nagyon rendőrök" :P (alapesetben hazaérnék)
23:43 egyenruhás emberek mindenhol, az utasok nagy része már eltűnt
23:50 azok, akik lekésték a 22:35-s vonatot és csak a 23:35-st érték el, most felszállnak a vonatra
23:55 kiderül az utastársaktól, hogy a mozdonyvezető sokkot kapott, nem hajlandó kijönni a fülkéből és a vonat eleje és minden kereke csupa ...embermaradvány, szedik össze a testrészeket
23:57 elmegy pár rendőrautó
23:58 behúzzák az lépcsőket (automatikus)
00:03 kiderül, hogy mehetnénk, de nincs, aki vezeti a vonatot, Keletiből jön kocsival a felmentő sereg, felajánlják, hogy ha tudok, vezethetem a vonatot... inkább visszautasítottam
00:07 a 23:35-s vonatot, aki mögöttünk állt eddig, és elvileg nem engedték el, most elmegy mellettünk.. az utasok átszállítása persze szóba se kerül, két vonat összekapcsolása szóba se kerül... mi várunk tovább az utasokkal, akik átszálltak arról a vonatról...
00:19 megjön a mozdonyvezető
00:21 vége a helyszínelésnek
00:23 elindultunk :)
00:44 másfél órás késéssel sikeresen megérkezünk Gödöllőre :D
01:06 hazaértem :)
Kérdezték ismerőseim, hogy jól vagyok-e. Természetesen jól vagyok, mert nem voltam olyan hülye, hogy kimenjek a vonatból és a saját szememmel lássam a húscafatokat. Az idegzetem, a lelki világom sokkal többet ér a kíváncsiságomnál és nem utolsó sorban nem akarok azzal aludni, hogy bevillanak a véres részletek. Nem sokkal megrázóbb ez nekem, mint nektek, akik elolvassátok azt, mi történt akkor. A tudat titeket is bánt és engem is., de ki lehet heverni. Viszont azok az utastársak, akik nem bírtak a kíváncsiságukkal és kimentek körbenézni, azoknak lehetnek álmatlan éjszakái. Nem beszélve a kalauzról. Az arca, a visszafojtott könnyei többet mondtak minden szónál. És bocsi a közhelyért, de ez van. De nem ő járt a legrosszabbul.. a mozdonyvezető sokkos állapotba került, mozdulni se bírt az elmondások alapján.. én elképzelhetőnek tartom, hogy okozhat ez az eset neki akkora traumát, hogy nem lesz hajlandó többet vonatot vezetni. És én megérteném. Állandóan azt lesné, azon stresszelne, hogy mikor ugrik ki elé megint egy hülye.. mert jobb szó nincs rá.
Szerintem az öngyilkosság a problémák megoldásának a legeslegrosszabb formája, sőt én nem is nevezném megoldásnak, csak elmenekülés azok elől. És egy nagyon önző cselekedet szerintem, mivel az illető ilyenkor csak magával foglalkozik, hogy neki most rossz, nem gondol a rokonai, barátaira, a jövőjére (mert biztos, hogy később jobbra fordul a helyzete), a mozdonyvezetőre, a kalauzra és az emberekre, akik a napi 20 óra munka után aludni szeretnének. Egyes filmek szerint az öngyilkosságért automatikusan pokol jár, hatalmas bűn, gondolom mert megbánni nagyon nem lehet... Mivel nincs a környezetemben depressziós ember, vagy legalábbis jól titkolja, így nem láthatok bele a lelki világukba, de azt tudom, hogy a hangulatodat te határozod meg. Ha azt mondod, mindig szar kedved van, ha azt mondod, mindig csak nevetsz, mindenképpen igazad lesz. Így nem hiszem el, hogy létezik olyan, amit nem lehet átvészelni és a halál lehet csak kiút. De javítsatok ki, ha tévedek.
